A depresszió összetett probléma. A közvélekedéssel szemben ez nem egyszerű szomorúság: lényegesen tovább tart, és sokkal nagyobb szenvedést okoz annál, mint amit egy-egy rosszabb napon megélünk.

Ha egy depresszióval küzdő ismerősöd javulást mutat, az még nem jelenti azt, hogy a nehéz időszak végérvényesen elmúlt. Ilyenkor van igazán szüksége a támogatásra.

Képzeljük el, hogy legalább két hétre, de sok esetben ennél lényegesen hosszabb időre elveszítjük az örömre való képességünket, sem erőnk, sem kedvünk nincs semmihez, és közben egyre jobban szorongat bennünket a gondolat, hogy elmegy mellettünk az élet. Ettől értéktelennek érezhetjük magunkat, és a hangulatzavarnak különféle fizikai tünetei is lehetnek: fejfájás, szédülés, alvászavar, az étvágy változásából fakadó, látványos testsúlyváltozás (hízás vagy fogyás egyaránt előfordulhat).

A depresszió további kísérőjelensége lehet az értéktelenségérzés vagy a bűntudat. Sok esetben ezek nehezítik meg a segítségkérést. A depresszióval küzdő szégyelli az állapotát, nem látja belőle a kiutat, gyengeségnek értékeli a panaszait.

Sokszor nem is tudatosul, hogy a fizikai tünetek – például a fáradtság, fejfájás, alvászavar – ugyanúgy a betegség részei, mint a motiváció- és önbizalomhiány. Ezek összességében megnehezítik a mindennapi életet, és tovább fokozzák a tehetetlenség érzését.

Amikor valaki jobban lesz, könnyű elhinni, hogy örökre véget ért a nehéz időszak. Ám a depresszió velejárója, hogy a javulást gyakran visszaesés követheti. Az érintettek ilyenkor úgy érezhetik, kudarcot vallottak, vádolják magukat, amiért nem tudnak jól lenni, és még nehezebben kérnek segítséget. Ezért ilyenkor még nagyobb szükségük van arra, hogy legyen mellettük valaki, akire számíthatnak.

Emlékeztessük őket arra, hogy a hullámvölgyek ellenére is képesek lehetnek újra jobban lenni, hiszen egyszer már sikerült. Fontos, hogy ilyenkor se veszítsék el a hitüket, és ne értékeljék kudarcnak a nehezebb időszakokat.

Próbáljuk őket megnyugtatni: ha korábban már sikerült túljutniuk egy nehéz időszakon, akkor újra képesek lesznek rá, felhasználva azt a tudást, amelyet korábban megszereztek! Mondjuk el nekik, hogy azoknak az embereknek is vannak hullámvölgyei, akik soha nem voltak depressziósak! Biztassuk őket, hogy tartsanak ki, és akkor se adják fel, ha nagyon mélyre estek vissza! Ilyenkor nagyon fontos, hogy adjanak maguknak időt, és emlékezzenek azokra a reménytelennek tűnő helyzetekre, amelyeket már legyőztek, noha azt hitték, soha nem fog sikerülni.

A depresszió hullámzása hozzá tartozik a gyógyuláshoz, ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy egyszer a nehéz időszakok is biztosan elmúlnak. Mint egy hosszú tél után: előbb-utóbb mindig beköszönt a tavasz.