Ha úgy érezzük, hogy nem villanyoz fel bennünket a strandidő vagy a nyáresti, beszélgetős találkozók gondolata, nincs energiánk, és hiába a jó idő, semminek nem tudunk örülni, könnyen lehet, hogy szezonális depresszióval küzdünk.

„Itt van a nyári szünet!” Ezt a mondatot a legtöbben felvillanyozva, csillogó szemmel mondjuk a környezetünkben lévőknek, terveket szövünk a nyaralásról, összehívjuk a családot és a barátainkat, hogy nagy beszélgetésekkel töltsük meg a csillagfényes, nyári estéket. Kivéve, ha depresszióval küszködünk.

Bármely évszakban megjelenhet

Ha a szezonális depresszióról vagy szezonális affektív zavarról beszélünk, legtöbbször a sötét és hideg hónapokban jelentkező hangulatzavarra gondolunk, de a lehangoltsággal, állandó feszültséggel, motiválatlansággal, testsúlyváltozással és alvászavarral járó panaszok más évszakban, így nyáron is megjelenhetnek. A munkahelyi és magánéleti problémák ugyanis nem mennek szabadságra, és ha a nyárhoz még valamilyen veszteség emléke is kötődik számunkra, az is felerősítheti az évről évre ugyanakkor visszatérő depressziós panaszokat.

Magány, elszigeteltség, bűntudat

Külön nehézsége a „nyári depressziónak”, hogy a környezetünk még nagyobb értetlenséggel fogadja, mint azt, amikor a rossz időben húzódunk vissza a külvilágtól és a társas kapcsolatoktól. Ilyenkor még nagyobb bűntudatot, akár szégyent érezhetünk amiatt, hogy amíg mindenki más boldog és elégedett, addig mi képtelenek vagyunk örülni, és nincs erőnk, kedvünk semmihez. Pedig ez nem a mi hibánk, hanem a betegségünk velejárója. A betegségünké, amely gyógyítható.

A szabadság igenis lehet nehéz

A nyár sokaknak egyet jelent a felszabadultsággal, de vannak valós nehézségei. Az iskolaév végével felborul az addigi napi rutin, amihez meg kell próbálnunk alkalmazkodni. Úgy tűnhet, mintha végtelenül sok lehetőség közül választhatnánk, ami miatt felerősödhet az a félelmünk, hogy fontos dolgokról maradunk le, és elvesztegetjük az időnket. Ráadásul a közösségi médiából is korlátozhatatlanul ömlenek ránk ismerősök és ismeretlenek boldog, nyaralós képei, amelyek nagyon távol állhatnak a mi aktuális valóságunktól – ezt fájdalmas lehet felismerni.

Kérjünk segítséget!

Ha szezonális depresszióval küzdünk, nagyon fontos, hogy a környezetünkben élők tudják és értsék, hogy éppen egy lelkileg nehezebb időszakon megyünk át, és emiatt hanyagoljuk a közös időtöltést. Keressünk valakit, akinek őszintén tudunk beszélni az érzéseinkről – barátot, családtagot, vagy akár valamilyen segítő szakembert, akivel megoszthatjuk a belső világunk történéseit! Mindenkinek vannak sötétebb időszakai, nem a mi hibánk, ha éppen nehézségeink vannak és nem látjuk reménytelinek a jövőt. Néhány jó beszélgetés és felénk tanúsított elfogadás, megértés jó érzéseket kelthet bennünk, és segíthet újra egyensúlyi állapotba kerülni, legyőzni a nyári melankóliát.