Testsúlyváltozás hangulatzavarokban
Cikkünkben két dolgot tárgyalunk: a testsúlyváltozás és a depresszió kapcsolatát, illetve azt, hogyan viselkedjünk, ha ismerősünkön látványos súlyváltozást észlelünk. Ugyanis a kedvesnek tűnő, de tapintatlan mondatokkal súlyos sebeket ejthetünk a másikon.
„Meglátogattam egy régen látott barátnőmet, Johannát. Amikor legutóbb beszéltünk, mondta, hogy a párjával rajta vannak a babaprojekten, úgyhogy titokban reméltem, hogy vele együtt örülhetek majd a gólyahírnek. Johanna rendezetlen hajjal, magához képest szokatlanul rosszul öltözötten fogadott, a kinyúlt póló alatt láthatóan domborodott a pocija. Bár egyértelműnek tűnt a helyzet, nem akartam nagyon bámulni, sem célozgatni vagy gratulálni, mert azt szerettem volna, hogy ő hozza elő a babatémát. És milyen jól tettem, hogy hallgattam! Ugyanis jó másfél-két órányi csacsogás és pár pohár bor után elmondta, hogy az elmúlt hónapokban iszonyú mélységeket élt át lelkileg: nem tudott aludni, folyamatosan megfoghatatlan aggodalmak gyötörték, és jó pár kilót felszedett. Tehát az én drága barátnőm nem várandós volt, hanem depressziós.” (Eszter, 35)
Így függ össze a testsúly és a depresszió
A depresszió egyik jellemző tünete a jelentős mértékű testsúlyváltozás, fogyás vagy hízás egyaránt. Előfordulhat, hogy evéssel próbáljuk szabályozni a negatív érzéseinket, oldani a mindennapi stresszt, de az is gyakori, hogy a hangulatzavarral küzdők étvágytalansággal küzdenek, súlyos esetben úgy érzik, nem érdemlik meg, hogy egyenek.
Nemcsak a depresszió okozhat evészavart, fordítva is történhet: ha tartósan elégedetlenek vagyunk az alakunkkal, semmilyen módon nem sikerül lefogyni vagy éppen formás izmokat „növeszteni”, az csökkentértékűséget, depressziót válthat ki. Éppen ezért inkább ne tegyük szóvá, ha ismerősünkön jelentős testsúlyváltozást tapasztalunk!
Így ismerjük fel a depressziót
Depresszióról akkor beszélünk, ha két hétig vagy annál tovább folyamatosan lehangoltak, szomorúak vagyunk, és úgy érezzük, elveszítettük az érdeklődésünket, semminek sem tudunk örülni, és még legalább 3 panaszt tapasztalunk az alább felsoroltak közül:
lényeges súly- és étvágycsökkenés
alvászavar (túl sok vagy túl kevés alvás)
motoros nyugtalanság vagy gátoltság
fáradtság, erőtlenség
értéktelenségérzés, önvád, bűntudat
nehezebben megy a gondolkodás, a koncentrálás, a döntések meghozatala
a halállal való foglalkozás, halálvágy, önkárosítási szándék
Mit csinált jól Eszter?
Az idézett történetben példaértékű az a tapintat, amellyel megvárta, hogy a barátnője saját maga beszéljen a benne lezajlott, külsőleg is látványos változásokról. Nyáron a lengébb ruhák alatt könnyebb észrevenni egy domborodó pocakot vagy éppen egy túlzottan kiálló kulcscsontot, nem kell azonnal mindent szóvá tenni, amit látunk! A depresszióval küzdő ismerőseinknek a legtöbbet azzal segíthetünk, ha jelen vagyunk számukra, és teret engedünk annak, hogy ítélkezésmentes környezetben beszéljenek az őket foglalkoztató dolgokról, a megélt nehézségeikről. Ne vigasztaljunk, ne tanácsoljunk, csak egyszerűen tegyünk úgy, mint Eszter: legyünk elérhetőek! Sokszor már az javulást hozhat a hangulatzavarral küzdők esetében, ha van kivel megosztani mindazt, ami a lelküket nyomja.